Tegnap este szörnyen ki voltam bukva. Miután D.-vel beszéltem és leraktam a telefont volt bennem valami... nyugalom. Pedig nem mondott semmit, csak annyival vigasztalt, hogy "majd lenyugszik" de tudtam, hogy ha a pasimról van szó, nem elég az, ha lenyugszik. Mert attól még bennem megmarad az eluralkodó káosz. Mindegy. Szóval kint telefonáltam D.-vel az erkélyen és amikor kimentem majdnem sírtam, amikor visszajöttem pedig már hatalmas széles vigyor ült az arcomon. Amikor ketten beszélünk mindketten megfeledkezünk arról, hogy jelenleg egy bonyolult párkapcsolatban élünk. Aztán leraktam és alig telt el 7 perc, hívott a pasim. (Nekem is gáz, hogy nem nevezem név szerint, de már annyi betű van ebben a blogban pl. D, T, Sz, Z...) És nagy nehezen sikerült megbeszélnünk a dolgokat (ötödik nekifutásra összejött) és dúlt a l'amour. Úgy tette le, hogy megy zuhanyozni, aztán aludni, de 1 perc eltelt és kaptam facebookon tőle üzenetet. Ez állt benne: "" Aztán megállás nélkül kb. éjfél-fél 1-ig beszéltünk, persze én még közben beszéltem viberen D.-vel. Nem tudom. Ez olyan ironikus. Egyébként, ha valaki kíváncsi D.-re, hogy hogy néz ki kb ilyesmi. Legalábbis nekem hasonlít rá. Szóval szerintem mindkettőnkben van egy olyan "hm" érzés, de ezt elnyomjuk a szerelmi négyszög miatt. Ne értsétek félre, én szeretem a pasimat, tényleg. De, mint ember jobban illik hozzám D. Meg úgy külsőre is. És rendesen vallásos is, minden héten megy nem tudom hányszor templomba és tisztában van az élet dolgaival és értékével. :) Majd lesz, ahogy lesz, jelenleg csak a pasim jöhet szóba, akivel ma jót beszélgettem. Imádom, amikor beszélgetünk erre ő ha olyanja van, akkor valami perverzséget ír. Mostanában olyat én szoktam, de ma nem és hát gondolom hiánya volt belőle. Annyira késztetést érzek, hogy letépjem a pólóját.. Lehet hülyeség, de ez a csúf igazság. Ah, szégyellem magam. Mindegy is, a lényeg, hogy érdekesen alakulnak a dolgok és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mikor szakad át 1-2 gát. "Izgalmas" dolog lehet az ember exbarátnőjének a(z) (ex)pasijával összejönni, miközben a srác barátjával kavar(t) az ember. Ilyen szerelmi négyszöget gyerekek.. És Evikém, még te mondod, hogy a szerelmi háromszög rossz? Mellesleg nem ok nélkül mondogatom. Említettem, hogy D.-vel folytattam egy egészen érdekes beszélgetést és eléggé sejtelmesen fogalmazott, bár kijelentette, hogy tényleg nem vágok le dolgokat és, hogy amit írt (hogy kiemelkedően sokat beszélgetünk) az utalás lett volna. És akkor erre írta, hogy tényleg nem tudok leszűrni dolgokat. És, hogy a sok beszélgetés meg, hogy mindent elmond nekem az jelent valamit, amit le kéne vágnom, hogy mit. Ezt rakja össze valaki. A szerelemre gondolt? A barátságunkra? Mire?!